 | A média azt sugallja, hogy mindig vennünk kell valamit, mindig tennünk kell valamit annak érdekében, hogy szépek, ápoltak, elfogadhatók legyünk. Mintha a női test a maga természetességében csak egy folytonos korrekcióra szoruló selejtes árucikk lenne és legtermészetesebb testi funkciói (a menstruáció, a várandósság, a szülés, a menopauza) patológiás jelenségek, amikkel mindig csak külső segítséggel vagyunk képesek megbirkózni. Pedig a női testnek gyönyörű rejtett kincsei, belső erőforrásai vannak, amelyek messze túlmutatnak a test milyenségén alapuló értékítéleteken és pont az előbb említett testi történéseink azok, amelyek időről időre lehetőséget kínálnak nekünk a testünkkel való párbeszédre, e belső kincsek és erőforrások megtalálására.
Ennek a testünkre hangolódó párbeszédnek ideális esetben az első menstruációkor kellene elkezdődnie. A hagyományos amerikai indián kultúrákban megtanítják a lányokat arra, hogyan használják női bölcsességük finomítására ezt a szent időt, amit menstruáló társaikkal együtt a Holdkunyhóban töltenek. A legnagyobb tisztelet és megbecsülés övezi ilyenkor kapott álmaikat, látomásaikat, jövendöléseiket. Mivel a menstruáció szépségére minket, nyugati nőket nem tanítanak, sokunknak a várandósság az első alkalom, amikor testünknek ezzel a rejtett, belső, titokzatos szépségével találkozhatunk. Lehet, hogy a kezdeti időket esetleg megnehezítik az émelygések, vagy az utolsó hónapokban néha már kényelmetlennek érezzük a nagy pocakot, mégis talán minden nőben megfogalmazódik ilyenkor, hogy a „külső"-nél mennyivel fontosabb a „belső", hogy a női test igazi szépsége belülről fakad, abból a semmihez sem hasonlítható érzésből, hogy a teremtés csodájának vagyunk részesei.
Ez persze nem jelenti azt, hogy a várandósság minden pillanata extatikus szárnyalás – bár vannak olyan kismamák, akiknek ez is megadatik –, sőt teljesen természetes, hogy külsőnk dramatikus változása elbizonytalaníthat minket. Ha ehhez még társulnak a hormonális változások keltette hangulati hullámzások, akkor könnyen találhatjuk magunkat reményvesztetten álldogálni a tükör előtt. Ekkor merülhetnek fel bennünk ilyen kérdések: „Ez tényleg én lennék? És még ennél is lehetek nagyobb? Mik ezek? Csak nem striák?" és így tovább. Ezek a gondolatok általában ahogy jönnek, úgy el is szállnak, de ha úgy érezzük, hogy túl hosszú ideje foglalkoztatnak minket vagy csak kíváncsiságból kezdenénk velük valamit, kezdjük el figyelni, honnan fakadnak, milyen üzeneteket hordoznak. Ehhez nyújtanak segítséget a következő kreatív gyakorlatok, amelyek segítségével felfedezhetjük, hogy mi minden kavarog bennünk várandós testünkkel kapcsolatban. Ha ezeket tudatosítjuk, feloldódhatnak bennünk az esetleges negatív érzések.
A gyakorlatokhoz – amelyekkel kéthetente jelentkezünk majd ebben a rovatban – általános útmutató található ide kattintva. Tükröm, tükröm • Olyankor kezdj neki, amikor előreláthatólag nem fog senki megzavarni és olyan helyet válassz, ahol kényelmesen nézegetheted az egész tested egy nagy tükörben (például reggeli vagy esti fürdés után). Állj a tükör elé meztelenül és vedd jól szemügyre magad. Milyen érzéseket ébreszt benned várandós tested látványa? Milyen gondolatok jutnak eszedbe? Milyen változásokat vettél észre már korábban és milyen új jelenségeket tapasztalsz most? Minek örülsz a legkevésbé? Mit találsz a legszebbnek?
• Ha felöltöztél, írd le gondolataidat és/vagy készíts teljes alakos rajzot magadról, ha van kedved, olyat, amin a pocaklakót is lehet látni. („Hogy én rajzoljak? Ki van zárva!" mondja most valószínűleg egy belső hang, de ne törődj azzal, hogy mit szólna a rajztanárod, ha meglátná. Ez most csak Neked készül, nem rajzversenyre!)
• Írd le, hogy mi minden jut eszedbe a rajzodról! Engedd, hogy szabadon áradjanak a gondolataid, most ne törődj a stílussal, helyesírással!
• Ha van még kedved és időd mindezek után, de lehet egy másik alkalommal – akár külön gyakorlatként is –, válassz két különböző színű tollat, filcet vagy ceruzát és folytass párbeszédet a testeddel. Tegyél fel egy kérdést a testednek és az egyik színnel írd le azzal a kezeddel, amelyikkel írni szoktál. (Például: Hogy érzed magad? Mit gondolsz a rajzomról? Mit szeretnél, mivel járjak a kedvedben? Hogyan kényeztesselek?) A tested által üzent választ pedig a másik kézzel és a másik színnel írd le. Mindenféle kérdéseket feltehetsz a babával kapcsolatban is: Mit szeretnél, mit tegyek, hogy a pocaklakó érezze, mennyire szeretem? Várandós test – szócsokor • Végy egy papírt és a közepére írd fel: Várandós test, majd karikázd be. Most fogd az „ügyetlenebbik" kezedbe a filctollat/ceruzát és írj öt szót, ami eszedbe jut gömbölyödő pocakodról, változó testedről. Ahogy egyenként bekarikázod majd a szavakat, kicsit gondolkozz el rajtuk és végül mindegyikhez írj még néhány szót, amíg meg nem telik a lap és/vagy úgy nem érzed, hogy elmondtál „mindent".
• Olvasd fel magadnak a szavakat és egy másik lapra írj néhány összefüggő mondatot vagy egy „verset" ezekkel a szavakkal.
• Végül gondolkozz el azon, hogy a negatív érzéseket hogyan lehetne feloldani. Milyen konkrét lépéssel kezdenéd? Íme egy példa a szócsokorra: |
