Áldott állapot

Beszélgethetünk-e valakivel, aki még meg sem született? Értelmezhetjük-e jelzéseit, tudathatjuk-e vele saját érzéseinket, szándékainkat?

 

Számos kísérlet bizonysága szerint a válasz: igen. A várandós kismama megfelelő ráhangolódással képes kapcsolatba kerülni a születendő magzattal.

 

De vajon miért van erre szükség? Hiszen a kommunikáció mindenképpen elkezdődik, amint kilenc hónap elteltével a világra jön a várva-várt baba.

 

Tudományos körökben egyre népszerűbb az a felfogás, mely szerint az anyaméhben és a születés során szerzett élmények kihatnak az ember testi-lelki fejlődésére, és nagyban meghatározzák személyiségének alakulását. Ha ez igaz, melyik leendő édesanya ellenezné, hogy a méhében fejlődő magzat harmonikus hónapokat töltsön el odabent, és hogy a születés a lehető legkevésbé viselje meg a kisbabát?

 

Dr. Hidas György és Dr. Raffai Jenő nevéhez fűződik az a mélylélektani kapcsolatteremtő módszer, amely segítségével már a fogantatás pillanatától igen szoros kapcsolat jöhet létre az anya és a magzat között. Az anya-magzat kapcsolatanalízis eredményeképpen jelentősen csökkenthető a szülések körüli komplikációk és a születési traumák száma, és a baba nagyobb eséllyel válik harmonikus személyiséggé.

 

A magzat igen érzékenyen reagál az anya által közvetített ingerekre: hatnak rá az anya testi-lelki betegségei, hangulatai, táplálkozása stb. Kísérletek igazolják, hogy a nem kívánt gyermekek fejlődése eltér a kívánt és tervezett babákétól: nagyobb arányban jelennek meg náluk a pszichoszomatikus betegségek, lelkileg instabilabbak, szociálisan deviánsak lesznek. Az anya terhesség alatti stresszélményei hasonlóképpen negatívan befolyásolják a magzat fejlődését, ez megnyilvánul többek között az alacsonyabb születési súlyban is.

 

A születés előtti stressz hatása mélyen megőrződik a magzatban, sőt, bizonyítottan öröklődhet akár több generáción át is! Ilyen módon érthető, hogy a várandós kismama saját méhen belüli élménye, vagyis az ő édesanyjával való viszonya jelenik meg saját terhessége során.

 

Az anyaméh nem egy csendes világ: a külső hangingerek ugyanúgy eljutnak a magzathoz, bár a szöveteken áthatolva nyilván módosulnak valamelyest. A sokat hallott, számára kellemes emberi hangokat, vagy zenét az újszülött ismerősként üdvözli. A legtöbb síró baba ezért nyugszik meg anyukája csitító hangjára, dúdolására.

 

Öt-hat éves gyerekek rajzaiból pedig arra következtetnek, hogy a méhen belüli élmények tükröződnek vissza a torz testarányokban. (Nagy fej, kicsi test, legyezőszerű ujjak...)

 

Az anya-magzat kapcsolatanalízis lényege, hogy segítse rendezni a várandós anyuka terhességgel kapcsolatos érzéseit, esetleges konfliktusait, továbbá lehetővé tegye a magzattal való kapcsolatfelvételt, és ezáltal megteremtse a folyamatos kétirányú kommunikációt. Anya és magzat egymásra hangolódása által harmonizálódik a magzat testi, érzelmi és értelmi fejlődése, a "párbeszéd" során közösen felkészülhetnek a szülésre/születésre. A magzat világra jövetele ilyen módon gördülékenyebb lesz, és az anya számára akár még kellemes, sőt eufórikus élmény is lehet.

A gyakorlatban ez a technika abból áll, hogy az anyát relaxált állapotba segítik, majd arra kérik, hogy próbáljon ráhangolódni azokra az érzésekre, amelyek a baba felől érkeznek. A kapcsolat kialakulását jelzi, hogy az addig mocorgó baba hirtelen mintegy "figyelni" kezd, vagyis abbahagyja a mozgást. Amikor az anya belső hangján, azaz gondolatai közvetítésével beszél a babával, a magzat szívfrekvenciája jellemzően megemelkedik. Az anya meg tudja "beszélni" a babával a szülés lefolyását: volt olyan eset, amikor az addig haránt fekvő magzatot sikerült rávenni, hogy forduljon be a szülőcsatornába! Egy másik esetben az anyuka előre "megbeszélte" a magzattal a szülés időpontját, és a baba pontosan a várt időben jött a világra!

 

A fent leírt technika bárki által elsajátítható. A gyakorlatok (zenehallgatás, ringatózás hintaszékben, a has vízsugarazása) során kialakított mély kapcsolat eredménye, hogy a babák nyugodtabbak, jobban kommunikálnak, és intelligencia szintjük meghaladja az átlagot. A tapasztalat szerint az ilyen módon megalapozott harmonikus anya-gyermek kapcsolat a későbbiekben is megmarad.